1.fejezet

Lexi Scott vagyok, egy átlagos 18 éves lány. Londonban élek egy kis házban barátommal, Beau-val és kisöccsével, Luke-al. Kiskorom óta ismerem őket. Nagyon szeretjük egymást, bár gyakran veszekszünk.
Szüleimmel 15 évesen, amikor megismertem Beau-t, összevesztem, (inkább nem részletezném miért...), ekkor költöztem a fiúkhoz és anyukájukhoz. Ők 10 éve laknak ebben a házban. Édesanyjuk egy évvel ezelőtt visszament Ausztráliába, ahol a fiúk születtek, édesapjuk pedig kiskorukban elhagyta őket. így hárman maradtunk a házban. 

Reggel Beau és Luke ébresztett egy vödör hideg vízzel.

- Csesszétek meg. Ez rohadt hideg.
- Jaj ne nyafogj már, most elolvadsz vagy mi lesz? - nevetett ki drága barátom.
- Na jól van, ezt még visszakapjátok. -mondtam, majd kizavartam őket a szobámból.
Miközben készülődtem, ki is gondoltam 'ördögi' tervemet a majmok ellen, ami igazából Beau-ra vonatkozott...
Gyorsan felöltöztem és bepakoltam a táskám.

Körülbelül így nézhettem ki

miután felöltöztem.:

 

Mint tudjuk, Beau nem egy rajzművész, de milyen jó neki hogy itt vagyok én a rajzszakos csaja. Év vége, utolsó hét a suliban, az utolsó rajzóra. A hülye gyerek bukásra áll rajzból és mára kellett neki egy rajz hogy ez ne valósuljon meg, így hát engem kért meg hogy készítsem el helyette a mesterművet, ami el is készült:


Beraktam Beau mappájába és levittem neki.
- Tessék itt a rajzod. - adtam oda neki aki gyorsan elrakta táskájába.
- Kösz.
- Siessünk mert elkésünk. - vágott közbe Luke.
Futottunk a kocsiba, majd lassacskán elindultunk. Pont becsengetésre értünk be a terembe ahol egy számunkra ismeretlen lány állt tétlenül.

- Új csaj év végén? - súgta nekünk Beau.
- Jó fejnek tűnik. - mondta Luke elmosolyodva.
- GYEREKEK, LEÜLNI!- jött be a tanár kiáltva. 
- Szeretném bemutatni új osztálytársatokat, Torit.
Ott egy hely. - mutatott Luke mellé - ülj le oda.
Tori elindult bátortalanul majd leült a srác mellé.

Tori szm.:
Bátortalanul indultam el a srác felé, majd leültem.
A fiú felém fordult és rám mosolygott.
- Szia. Luke vagyok. - mondta.
- Hello, Tori. - és visszamosolyogtam.
Majd síri csend kísérte tovább e hosszas beszélgetést...

*Kicsengettek*


Lexi szm.:
Nagyon szerettem volna megismerni az új lányt,
barátkozós típus vagyok, sőt a stílusa is tetszett.:

- Szia, Lexi vagyok. Hogy tetszik a suli? - kérdeztem tőle.
- Szia. Eddig tetszik, körbevezetnél? Nem nagyon tudom mit merre találok.
- Persze, közben mesélhetnél magadról.
-Öhmm, 18 éves vagyok. Most költöztem ide bátyámmal. Az előző sulimban nem voltam valami kiemelkedő tanuló, így szüleim ide küldtek Doncasterből.
- És miért pont ide? - vágtam közbe.
- A bátyám itt kapott munkát és mivel nagyon jó a kapcsolatunk, ezért eljöttem vele, szüleim szerint is jobb így... 
Amúgy szeretek még énekelni. A zene megnyugtat. És te?
- Hát én itt élek a mellettem ülő sráccal és öccsével aki mellé a tanár ültetett téged. Tiszta idióták. A ma reggelem is szépen kezdődött..., leöntöttek jéghideg vízzel.
- És erre te..? - kérdezte nevetve.
- Hát, én.. majd rajz órán meglátod. -nevettem vele.
- És ez pedig itt a rajz terem. - mondtam, majd bementünk.
 Luke és Beau már egymás mellett ültek a teremben, én pedig leültem egy üres asztalhoz majd szóltam Torinak.
- Gyere ülj le mellém.

- Na ki bukik meg év végén? - jött be a tanár. Mi egyszerre Beaura néztünk Luke-al.
- Ne nézzetek már, nem fogok megbukni. Itt a rajzom Tanár úr. - adta a tanár kezébe a mappát.
A tanár kinyitotta, majd látta a róla készült rajzot amit ezután az osztály felé mutatott. Torival egyszerre kitört belőlünk a nevetés.

Beau mérges tekintetet vetett rám, egyből értettem hogy ezt nem kellett volna, de hát megérdemelte... (1 : 1)  
Ezután vörös arccal kirontott az osztályból..















Azért az óra végén bepróbálkoztam a tanárnál.:
- Kérem, kérem......
- Sosem adja fel kisasszony? - kérdezte, majd befirkantotta a naplóba Beaunak a 2-est. 
- Készüljön fel a kis barátod a jövő évre, feleléssel kezdi az évet. Remélem tanulni fog ebből, ahogy maga is.
- Bizonyára... Köszönöm szépen Tanár úr! Öhm, és Tanár úr, kérdezhetnék még valamit? 
-Csak tessék.
-Mivel, már úgysem csinálunk semmit ebben az utolsó 2 napban, otthon maradhatnánk kérem? -gondoltam felvetem a kérdést, hisz miért ne.. (A Tanár úr az osztályfőnökünk.)
-Nagyon sok diák maradt már ma is otthon, és tényleg nem lesz már új anyag, úgyhogy, nem szívesen mondom.. de tudják mit... egye fene! Viszont! Várjuk magukat az évzárón, ne késsenek! - egész váratlanul ért a válasz, de örültem.
-Megígérjük. Nagyon szépen köszönöm. Viszlát. - mondtam, majd Beau után rohantam akit már csak otthon értem utol...