9.fejezet

Halihó! Itt a folytatás.:) Reméljük tetszik!


Lexi szm.:
Csak Louis és én maradtunk.
- Tea vagy Kávé?
- Maradnék a teánál. - mondta Lou.
- Tessék. - adtam kezébe, majd leültem mellé a kanapéra.
Néma csend.
- És, hogy van Beau? - törte meg a csendet.
- Mielőtt jöttetek, írta hogy már egyre jobban van és hamarosan hazajöhet. De most ha nem gond nem szeretnék erről beszélni.
- Hanem miről? - mosolyodott el, majd szemembe nézett.
- Ömm, igazából...
*Csengetnek*
- Jövök! - kiáltottam.

*2 perccel később*
- Ki volt az? - kíváncsiskodott Louis.
- Ja, csak a postás.

- Értem, szóval miről szerettél volna beszélni?
- Semmi, nem lényeges.-hajtottam le fejem.
- Mondjad. -emelte fel államat, mire én mélyen a szemébe néztem, és megszólalni sem bírtam. Ekkor Louis felnevetett: - Tudom hogy bírsz csajszi. Hmm. Igazából sokan bírnak, ott vannak mondjuk a rajongók, anyukám, Tori, a banda,  kutyám ami nincs, a macskám...
- Elég.-nevettem fel.
- A hörcsögöm, a halaim... Te...
- Akkor már nem kell elmondanom? -vágtam közbe.
- Micsodát? - szólt meglepődve.
- Hogy bírlak... akarom mondani...
- Erről lenne szó? -vágott ezúttal ő közbe.
- Ömm... - húztam el a számat, mire újra csend lett és csak annyit éreztem hogy....

Tori szm.:

Odanéztünk és nem hittünk a szemünknek... A bátyám és Lexi... csókolóztak!

- Lexi, Lou. Ti ketten? Uram-atyám! - jöttünk elő mire ők szétugrottak.

- Nem történt semmi. - tagadták.

- Aha...persze...láttuk. - mondta Luke.
- Nem értem hogy képzeltétek.

- Kérlek ne mondjátok el Beaunak... - könyörgött majd jött oda hozzám.
- Tudod mit Lexi? Jól van, titokban marad.-szólt Luke.
-Komolyan? Köszönöm Luke.-öleltem meg.
-De kénytelen leszel minél előbb elmondani neki. Tudod milyen... ha később tudja meg, az csak rosszabb.
- Lukenak igaza van. -szóltam én is közbe.
- Tudom... 
- De nem értem, mégis mi ütött belétek? Vagy egyáltalán hogyan? Miért? -háborodtam fel.

- Ömm... mikor kezdődik az évzáró? - szakított félbe Louis.

- 1 órára kell odaérni. -válaszolt Luke.

- Az jó, mert már 11 van.

-Basszus. 
- Szerintem gyorsan reggelizzünk meg és menjünk öltözni. - mondta Lexi.
-Igazad van. -értettem vele egyet.

Leültünk, megreggeliztünk és elkezdtünk készülődni. Lexi átjött hozzánk. Megbeszéltük ezt az előbbi dolgot, majd felöltöztünk és megcsináltuk egymás haját.
Délre pont készen lettünk. Harry is megérkezett.
- Stylees, mizu van veled? - kérdeztem, míg ő megölelt minket.
- Sziasztok. Semmi különös, veletek? ...Amúgy jól néztek ki. - mosolygott.
- Köszönjük.. - köszöntük meg Lexivel.
- Louis hol van? - kérdezte Harry.
- Fent, de várj. 3, 2, 1.
- Louiiiiiiiiiiis! - üvöltöttük együtt Lexivel, mire elnevettük magunkat.
- Beállítom ébresztőnek.. Legalább meghallom.. -jött le Lou nevetve, majd lepacsizott Harryvel.
- Már csak Lukera várunk. - ült le a kanapéra a két srác.
- Már nem. Haha.- futott be ajtón az előbb említett személy.
- Akkor mehetünk. Ki vezet? - kérdeztem.
- Te! -válaszolt mindenki egyhangúan.
- Ez furcsa volt. - megfogtam a kocsi kulcsot elindultam a garázsba, és kijártam a kocsival.
- Én ülök Tori mellé! - stoppolta le az anyós ülést Luke, amire Harry nem nézett szép szemmel.
- Nem mert én.-vágott vissza.
- Maradjatok már fiúk. Harry, had üljön most ide Luke, rendben?
- Jó, jó. Akkor én most hátramegyek.-indult el lehajtott fejjel.

Elindultunk. Útközben drága Haroldnak persze hogy kellett csinálnia pár képet és kirakni twitterre...
- Állj Tori! Mosolyogj! 
- Menj már Harry, erre most nincs időnk. Nem látod hogy vezetek?
- Hát... nekem a hátad is megfelel.

Bekapcsoltam a rádiót, amin épp Macklemore - Can't hold us szólt.
Mind elkezdtünk eszetlenül énekelni.
Mire odaértünk, a többiek már a suli előtt álltak és beszélgettek. Kiszálltunk a kocsiból és minden szem ránk szegeződött.
- Lehet rossz ötlet volt énekesekkel jönni. -nevettem.
- Nyugi, mindig ez van. -válaszolt Harry.

Louis szm.:
Muszáj volt megbeszélnem a dolgot Lexivel, így picit  arrébb húztam a lányt a többiek mellől.
- Lexi, figyelj. Én nem akartam neked rosszat.
- Nem, Louis, hagyjad, én voltam a hibás. Nekem van barátom, nekem nem szabadott volna.
- Attól még az én hibám is. Tönkretettem egy kapcsolatot, szörnyű embernek érzem magam miatta. Én sajnálom Lexi.
- Nem kell sajnálnod... 
- De! Eltudom képzelni milyen rossz érzés lehet. -vágtam közbe.
- Az is. De te nem csináltál semmit, mint mondtam. Nekem nem szabadott volna hagynom, hogy megtörténjen.
- De, én bírlak Lexi. - e mondat után elmosolyodott a lány, majd lehajtotta fejét. - Ne haragudj, felejtsd el. -bántam meg szavaimat.
- És most hogyan tovább? -nézett újra rám a lány.
- Ezt ne én mondjam meg. Legyen amit szeretnél.
- Akkor barátok? - mosolyodott el újra.
- Ahogy szeretnéd Lexi Scott. Barátok. - nyújtottam felé karomat.
Mire ő átkarolt, és nevetve visszaballagtunk a többiekhez.

Tori szm.:
- Sziasztok. - jött oda egy lány a suliból.
- Szia Jessica. Te meg mit akarsz? - kérdezte Luke.
- Téged. - kacsintott rá.
- Bocs, van csajom. - rázta le.
- Ohh, és neked ? - ment oda Harryhez.
- Ezt bebuktad.
- Miért?
- Mert van és épp itt áll mellettem. - fogta meg a derekam.
- Bizonyítsd. - mondta, mire Harry maga felé fordított, és megcsókolt. Magam sem fogtam fel mi történik, olyan gyorsan történt. Bár nem lepődtem meg nagyon. Harry mindig is ilyen volt. Ha bizonyítani kellett, bizonyított.


Lexi szm.:
- Harry! - szólt rá dühösen Louis.
- Na jól van srácok, ti beszéljetek csak nyugodtan, mi addig bemegyünk. - szólt Lexi. Luke pedig csak állt tátott szájjal és nézett maga elé. - Luke! Gyere már, mert lecsesznek. - húztam magammal.
Bementünk a terembe ahol.
- Ömm, Lexi... most lehet én vagyok a hülye, de az ott az akire gondolok?
- Úristen, ő meg hogy kerül ide?
Ő volt az, Beau. Fogalmam sincs hogy kerülhetett ide. Én még nem állok készen hogy elmondjam mi történt. Borzasztó barátnő vagyok. Ilyen hosszú idő után megcsalom. És még én vágtam hozzá a fejéhez hogy megcsal. Hogy nézzek ezek után a szemébe?
- Tesó. - szakította félbe gondolat menetemet Luke, aki Beau felé futott, majd megölelte.
- Szia Luke. Jó látni. - nevetett, majd rámnézett.
Tudtam, hogy most rajtam van a sor és az lenne a legokosabb dolog, ha elmondom neki mielőtt...

Tori szm.:
- Szia édes. Hiányoztál. - mondta, és megcsókolta barátnőjét.
- Beau! Hát te meg hogy kerülsz ide? - kérdezte meglepődve.
- Hát az úgy történt, hogy. .. - folytatta volna de bejött az osztály főnök.
- Látom mindenki megérkezett. Akkor lassan indulhatunk kifelé! - mondta, és kimentünk az udvarra ahol az évzáró volt.
Többször is próbáltam beszélgetést kezdeni Luke-al, de ő, ahányszor odamentem, elfordult és otthagyott. Fogadni mertem volna, hogy megint Harry a baja, de leszarom.. Ő is nagyon jól tudja, hogy nincs semmi kettőnk között se vele, se Harryvel. Alig várom hogy vége legyen ennek az egésznek. Elmegyek jó messzire nyaralni, és legalább addig nem kell ilyeneken aggódnom...

Harry szm.:
- Ez meg mi volt? - nézett rám Louis dühösen.
- Sajnálom. Tudod mennyire tetszik a húgod. Nem bírtam megállni. - vallottam be.
- Ismerlek. Ha járnátok, ugyanígy kihasználnád, és ő ezt nem bírná.
- Louis, kérlek.
- Ha megbántod neked annyi.  - zárta le a témát.
Felsorakoztak az osztályok, az évzáró hamar véget ért.
- Végre.
- Hiszen csak 15 perc volt.
- Nekem olyan volt mintha egy évig tartott volna. - mondtam, mire megszólalt a telefonom. - Liam hívott, mindjárt itt van értünk. 
- A lányok és Luke?
- Írok egy SMS-t Torinak hogy jöjjenek a parkolóhoz. -mondtam.
 Liam gyorsan ideért.