8.fejezet

Sziasztok!:3 Itt az új rész. Reméljük tetszik, ha igen komizzatok!:) 

Jó olvasást!

Lexi szm.:
Nagyon sajnálom, hogy Beau nem lehet ott az évzárón. Végül is... rajzon kívül egész jó jegyei lettek. Whatever...
Gyorsan felöltöztem és írtam egy SMS-t Toriék-nak.
L.:Szia:3 Nem jöttök át reggelizni?
T.:Helló:D Ez kedves tőled. Máris megyünk, csak szólok Louis-nak és felöltözök. Pár perc.
L.: Rendben, várlak titeket.:)

Kiraktam az asztalra minden kaját amit a hűtőben találtam.

Megszólalt a csengő, szerintem ők lesznek azok. Hát ez gyors volt. Kinyitottam az ajtót... és igazam volt, Tori és Lou voltak. Megöleltem őket, visszaugrándoztam a konyhába és leültem.

Louis szm.:
Reggel drága húgom keltett.
- Louis! Kelj fel, meg vagyunk hívva reggelizni. - ugrált az ágyamon Tori.
- Hagyj aludni. - húztam magamra a takarót.
- Nem. Mennünk kell, Lexi már vár minket. Na gyere már. - nyaggatott tovább.
- Jól van, megyek, csak menj ki a szobámból. - keltem ki az ágyból.
- Nem megyek, mert visszaalszol. Tuti. - vigyorgott.
- Igazad van, ezt tettem volna. - értettem vele egyet.

- Na, most öltözz fel és irány. - parancsolt rám, majd elhagyta a szobát.

Akármilyen álmos is voltam, gyorsan felöltöztem és lementem. Mikor leértem furcsa látvány tárult elém. Tori a kanapén ugrált és énekelt.

- Jó hangod van hugi. Egyszer elviszlek a stúdióba és kipróbálhatod milyen ott énekelni. 

Na de mehetünk. - nevettem rajta.

- Király. - szállt le a kanapéról.

Bezártuk az ajtót és indultunk Lexihez. Közben azon veszekedtünk ki nyomja meg a csengőt. Sokan néztek minket hülyének, de nem izgatott, ugyanis mi örökké gyerekek maradunk. 

- Én nyertem. - futottam az ajtóhoz majd megnyomtam a csengőt.

- Nyenyenye. -gúnyolt ki Tori.

- Sziasztok. Gyertek be. - ugrált be a konyhába Lexi. Torival egymásra néztük olyan 'ennek meg mi baja' fejjel és követtük.

- Mitől van ilyen jó kedved? - kívácsiskodtam.

- Hát....csak úgy. Jót érzek. - futott körbe a nappaliban.

- Itt meg mi a franc van? - jött ki Luke a fürdőből alsógatyában. Majd meglátott miket és csak lesett ki a fejéből.

- Ja, semmi csak Lexi nem normális. - mondtam mire mindenki elkezdett röhögni.
- Nem is igaz. -tagadta Lexi.
- Csá tesó. - pacsiztam le Luke-al.

   

Luke szm.:

- Szevasz. Öhmm..... ez egy kicsit kellemetlen. Megyek, felöltözöm. - indultam el, mikor Tori felnevetett. - Haha.- mentem tovább gúnyos vigyorral az arcomon.

Éppen öltözöm, mikor valaki kopog az ajtón.

- Bejöhetek? - dugta be fejét Tori.

- Gyere. - vettem fel a pólóm. - Mit akarsz?
- Szeretném megbeszélni a tegnapit. -lépett beljebb.
- Nincs miről beszélnünk. -fordítottam neki hátat.
- De van. -rántotta vissza kezem. -Miért vagy ilyen? Csak nem féltékeny vagy Harryre?
- Én? Dehogy. - tagadtam, majd újra hátat fordítottam.
- Aha, akkor miért viselkedtél úgy?
- Szar napom volt, ennyi, le lehet szállni rólam.

- Jól van. - csapta be az ajtót, és távozott.

Egy marha vagyok. - ültem le az ágyra közben fejemet fogva. De elindultam, és utánarohantam. Nem hagyhattam csak így elmenni.

Tori szm.:

Ballagtam le a lépcsőn, még mindig nem értve Luke-ot.

- Tori! Várj! - rántott vissza az előbb említett személy.

- Én... sajnálom. Bunkó voltam. Tényleg nem tetszett amit láttam, de tudom hogy csak barátok vagytok. Az sem baj ha nem... nem szólok bele.

- Szóval mégis féltékeny voltál? -kezdtem el mosolyogni.

- Hát őő..... - vakarta meg a tarkóját, mire én összeborzoltam haját. - Jaj te tökfej. - mondtam, majd megöleltem. 

-Na gyere, menjünk le. -indultam el, míg Luke követett.

Egyszer csak megakad a szemem valamin, és meghátrálok.

- Shh! Luke! -löktem hátra a fiút. -Odanézz! - bólintottam a fejemmel Lexi és Louis felé, akik nevetve beszélgettek. Sosem láttam még Lou-t így mosolyogni.

- Hajjajj. Vajon mi lesz itt? - kérdezte Luke.

- Az engem is érdekelne. Maradjunk itt, kíváncsi vagyok.- nevettem.

Leültünk a lépcsőre és hallgatóztunk, ám egyszer csak síri csend lett. Odanéztünk, és alig hittünk a szemünknek. A bátyám és Lexi...