4.fejezet.

- Szóval bulizni hoztatok? - próbáltam túlkiabálni a hangos zenét.

- Ha valaki szomorú, mindig bulizunk, nálunk ez már csak így megy. - nevetett Niall.
- Na akkor csapassuk.. - indultak el a Tomlinson testvérek.
Nagyban bulizunk, Louis csak hozza és hozza a piákat de valamin megakadt a szemem. Vagyis inkább valakin. Beau volt az. Egy lánnyal. És ahogy láttam, elég jól elvoltak. Bennem pedig csak forrt a düh, és percről percre több könnycsepp futott át az arcomon. Hisz nem is szakítottunk de már megcsal. Ennyi.- indultam el Beau és a lány felé.

- Hogy képzeled? - mondtam és a tenyerem csattant az arcán.
Így is gondoltam hogy szakítás lesz ebből de itt jött el az ideje hogy kimondjam. VÉGE! - mondtam ki azt a szót amit délután még nem gondoltam hogy valaha kimondok. Eltört a mécses, csak menekülni akartam innen... de nem ment, mert egy erős kéz rántott vissza.

- Lexi! Hé, mi a baj? - fordított szembe magával Louis.
- Meg.... megcsalt. - sírtam el magam.
- Ne sírj. Gyere felejtsd el azt a majmot, nem érdemel meg téged. - mondta és megölelt.
Louis elhúzott engem onnan, miközben én csak bámultam tovább őket, Beau pedig egy utolsó kétségbeesett pillantást vetett rám, majd hátat fordított.

Beau szm.:
Nem értettem... megcsalom? Hogy csalnám meg? Tudja hogy szeretem...
Csak ő mehet szórakozni ugye? És mégis ki ez a gyerek? Ha én megcsalom, akkor ő mit csinál? Itt ölelget más pasikat. De én egy újjal nem nyúltam senkihez. Nem érdekel.
Inkább jól érzem magamat még ma este, és holnap felvilágosítom, hogy én nem csaltam meg senkivel, legalább addig ő is lenyugszik. Remélem sikerül majd megbeszélnünk és végre kibékülünk, mert én még mindig szeretem a veszekedések ellenére is.

*Reggel.*
Az utcán találom magam, a földön heverve, iszonyú fejfájással, zavarodottan.
És akkor beugrik, vége! Kimondta. Szakított velem.-futottak át a könnycseppek az arcomon.
Beszélnem kell vele! Meg kell magyaráznom! 
Feltápászkodtam, és futottam amerre láttam...

És akkor egy ismerős hely, ahol a buli volt.

Csak mentem előre, amikor megpillantottam a kocsimat. -végre megkönnyebbültem, hogy van hogyan hazamennem, de a fejem még mindig rohadtul fájt.
Beültem a kocsiba, beindítottam és indultam hazafelé... De rögtön a második kanyarnál, iszonyatos fájdalom nyilalt belém.
- Megőrülök, rohadt fejfájás. - kezdtem el üvöltve csapkodni a kormányt.
És akkor... dühömben minél erősebben ütöttem a kocsit, annál erősebben nyomtam a gázt...
Csak egy nagy csattanást hallottam, éreztem hogy akaratlanul csukódik le szemem, és már csak sötétséget láttam....

Luke szm.:

"És elnyomott az álom..."

Épp hogy feltápászkodok a kanapéról, hallom hogy csengetnek..
- Jólvan, jövök már.-nyitottam ki az ajtót, majd két rendőrrel találtam magam szemben.
- Ön Luke Brooks? Beau Brooks kisöccse?
- Igen, én vagyok. (Mit csinált már megint ez az idióta, - gondotam magamban.) -Fáradjanak beljebb.
- Köszönjük. Nos, a bátyját ma reggel a northhumber road-on eszméletét vesztve találtuk.
- Úristen. -néztem kétségbeesve, és bár próbáltam magam erősnek mutatni, de a sírás kerüldözött.

- És most mi van vele?
- Nem tudjuk épp hogy van, de beszállították a kórházba és úgy tudjuk, hogy a fejét verhette be nagyon.
- De legalább él.. -ugrottam fel. -Elnézést biztosurak, de beszélnem kell valakivel.
- Semmi baj, megértjük.
- Köszönöm.-engedtem ki őket, én pedig futottam át Toriékhoz amilyen gyorsan csak tudtam.



- Tori!
- Szia Luke.
- Lexi ittvan?
- Igen itt.
- Oké köszi..-törtem magamnak utat és futottam be a házba.
- Lexii! Lexi!
- Hagyjál Luke, nincs kedvem beszélni.-jött ki Tori szobájából.
- Beau kórházban van.
- Hogy mi?
- Balesete volt, karambolozott.

Egy könnycsepp a padlón.
Elfolytott csend. Egy lélegzetvétel és Lexi sírva összeesett.

Lexi szm.:
- Lexi! - Futott oda hozzám Tori. - Minden oké?
- Nem, semmi sem oké. -ekkor feltápászkodtam, felkaptam a kabátom,
és sírva futottam a kórházba.
Út közben egyik osztálytársam jön felém, Cat. Nagyon rendes lány, de most vele sem lenne kedvem beszélni, remélem nem fog észre venni.
-Lexi, Hát te?-kérdezi csodálkozva.-Mi a baj?
És mégis. Nem bírtam megszólalni....
Megnyugtatott és leültetett egy padra.
-Mondd el, kérlek.
-Be...Beau.
-Mi van vele?
-Kórházban van... 
Ne haragudj.-álltam fel a padról és futottam tovább.

Tudnom kellett mi volt vele, még ez után is ami este történt.



Figyelem új szereplő!:3

Katherine Davis ( Cat)

 18 éves.

Lexiék osztálytársa.
Nagyon aranyos lány. :)

Hobbi: 
olvasás.