Tori szm.:
- Bevinnél a kórházba? - kérdezte Luke.
- Persze. Gyorsan felöltözöm és mehetünk, addig érezd magad otthon. - mondtam és máris a szobámban voltam. Felvettem valami laza cuccot, a hajam pedig kontyba kötöttem.
- Mehetünk. - mondtam és sietve a kocsihoz futottunk, majd elindultunk.
- Nyugodj meg, nem lesz semmi baja. - nyugtattam a mellettem ülő srácot akin tisztán látszott hogy kivannak az idegei.
- Remélem. - mondta összeszorított fogakkal.
Az út hátralevő részén néma csend volt, mindketten nagyon aggódtunk Beau-ért.
Mivel nincs olyan messze a kórház, ezért gyorsan odaértünk.
Luke azonnal letámadta a recepcióst.
- Jó napot. Beau Brooks-ot keresem. - köszönt.
- Jó napot. Maga esetleg a rokona, vagy ....
- Ő a bátyám. - szakította félbe Luke a nőt.
- 2.emelet 16-os szoba. - mondta, mire Luke már itt sem volt.
- Köszönjük a segítséget. - mentem Luke után.
Mikor utolértem már az orvossal beszélt.
- Köszönöm uram. Viszlát.
- Na mit mondott az orvos? - kérdeztem.
- Volt bent nála Lexi. Szinte nem emlékszik semmire a tegnapi napból, de jól van. Nincs nagyobb sérülése, ha minden igaz csak egy villanyoszlopnak csapódott. - válaszolta. - Már csak Lexit kéne megtalálni..
- Beaunak nem mondta hova megy?
- Nem tudom, menjünk és kérdezzük meg. - mondta és bementünk de Beau akkor már aludt.
- Várj, felhívom Louist hogy keresse meg. - válaszoltam, majd felhívtam.
* telefon beszélgetés *
- Louis! Segítened kell!
- De most próbám van a fiúkkal.
- Ez fontosabb. Nem tudjuk hol van Lexi... segítsetek keresni.
- Pár perc és végzünk de a fiúk nem tudnak jönni. Majd én körülnézek a parkban. Ti meg menjetek Luke-al azokra a helyekre ahova sokat jár. Na de most mennem kell mert most szólt Harry. Na szia. - szakította meg a vonalat.
- Gyere. - fogtam meg Luke kezét és a kocsihoz húztam. - Milyen helyekre szokott járni Lexi?
- Legtöbbször a parkba szokott és a Starbucksba.
- Akkor kezdjük a Starbucksba, Louis úgyis a parkban fogja keresni.
Kerestük, de nem találtuk sehol, reméljük Louis több sikerrel jár.
Ekkor a telefonom törte meg a csendet, amely Louis nevét jelezte.
- Na szia megtaláltad? -vettem fel a telefont.
- Nyugodjatok meg. Megvan, semmi baja sincs. Az egyik osztálytársatokkal találtam a parkban. Hazaviszem, jó?
- Rendben, akkor majd találkozunk. Ha már itt vagyunk a Starbucksnál, bemegyünk iszunk valamit Luke-al, majd megyünk. Szia, és nagyon vigyázz Lexire! - tettem le a telefont.
Rendeltünk 2 kávét és leültünk az egyik üres asztalhoz.
Egyszer csak Luke szavai törik meg a kínos csendet.
- Egy ilyen szép lánynak hogyhogy nincs barátja?
- Mármint kinek?-néztem körbe értetlenkedve.
- Neked. - fogta meg kezem, majd elmosolyodott.
- Nem nagyon barátkozik velem senki a bandán kívül. Mármint, akik barátkoznának velem lányok, azok is csak Lou és a hírnév miatt... Még csak szép sem vagyok. -mondtam el neki véleményem.
- Hogy mondhatsz ilyet? Szerintem nagyon szép és kedves lány vagy.
- Ez aranyos tőled. - mosolyodtam el én is. - De igazából nem is nagyon akarok komoly kapcsolatot. - húztam el a kezem Luke kezei alól.
Luke szm.:
Akkor értettem, hogy tényleg nincs esélyem nála.
- Amúgy te is nagyon kedves vagy.
Jól esett hogy ezt mondta, de még mielőtt válaszoltam volna, közbevágott.
- Menni kéne mert Louis-ék otthon várnak ránk.
Kifizettem az italokat Tori helyett is, majd elindultunk...
* 10 perccel később Toriéknál *
A ház előtt 2 kocsi is állt, az egyik biztosan Louis-é, de kié lehet a másik?
Amint beléptünk már értettem.
Harryvel találtuk magunkat szemben, Lexi és Louis a kanapén ültek.
- Na mizu van skacok? - kérdezte Harry.
- Styleeeeeeeeees.....- futott oda hozzá Tori, majd megölelte. Én pedig csak álltam az ajtóban tétlenül.
-Nem jössz be? -kérdezi tőlem Tori miután befejezte a nyali-falit Harryvel.
-Nem akarok zavarni...
-Dehogy zavarsz, hisz Lexi is itt van, nyugodtan ülj le melléjük... És te Harry? Hogyhogy itt vagy? -kérdezte rólam megfeledkezve.
- Segítettem Louisnak Lexit keresni.
- De úgy tudtam nem tudsz jönni. - értetlenkedett a lány.
- Baj hogy itt vagyok? - húzta fel a szemöldökét.
- Dehogyis. Gyere. -húzta be magával szobájába Harry-t, engem pofátlanul otthagyva.
Berántottam magam után az ajtót, majd leültem Lexi mellé.
Persze, üljek le a többiek mellé és hozzá még véletlenül se szóljak... mégis minek vagyok én itt, vagy egyáltalán miért hív be magához ha ő úgyis csak Harry-vel foglalkozik? Kezd elegem lenni...
- Remélem. - mondta összeszorított fogakkal.
Az út hátralevő részén néma csend volt, mindketten nagyon aggódtunk Beau-ért.
Mivel nincs olyan messze a kórház, ezért gyorsan odaértünk.
Luke azonnal letámadta a recepcióst.
- Jó napot. Beau Brooks-ot keresem. - köszönt.
- Jó napot. Maga esetleg a rokona, vagy ....
- Ő a bátyám. - szakította félbe Luke a nőt.
- 2.emelet 16-os szoba. - mondta, mire Luke már itt sem volt.
- Köszönjük a segítséget. - mentem Luke után.
Mikor utolértem már az orvossal beszélt.
- Köszönöm uram. Viszlát.
- Na mit mondott az orvos? - kérdeztem.
- Volt bent nála Lexi. Szinte nem emlékszik semmire a tegnapi napból, de jól van. Nincs nagyobb sérülése, ha minden igaz csak egy villanyoszlopnak csapódott. - válaszolta. - Már csak Lexit kéne megtalálni..
- Beaunak nem mondta hova megy?
- Nem tudom, menjünk és kérdezzük meg. - mondta és bementünk de Beau akkor már aludt.
- Várj, felhívom Louist hogy keresse meg. - válaszoltam, majd felhívtam.
* telefon beszélgetés *
- Louis! Segítened kell!
- De most próbám van a fiúkkal.
- Ez fontosabb. Nem tudjuk hol van Lexi... segítsetek keresni.
- Pár perc és végzünk de a fiúk nem tudnak jönni. Majd én körülnézek a parkban. Ti meg menjetek Luke-al azokra a helyekre ahova sokat jár. Na de most mennem kell mert most szólt Harry. Na szia. - szakította meg a vonalat.
- Gyere. - fogtam meg Luke kezét és a kocsihoz húztam. - Milyen helyekre szokott járni Lexi?
- Legtöbbször a parkba szokott és a Starbucksba.
- Akkor kezdjük a Starbucksba, Louis úgyis a parkban fogja keresni.
Kerestük, de nem találtuk sehol, reméljük Louis több sikerrel jár.
Ekkor a telefonom törte meg a csendet, amely Louis nevét jelezte.
- Na szia megtaláltad? -vettem fel a telefont.
- Nyugodjatok meg. Megvan, semmi baja sincs. Az egyik osztálytársatokkal találtam a parkban. Hazaviszem, jó?
- Rendben, akkor majd találkozunk. Ha már itt vagyunk a Starbucksnál, bemegyünk iszunk valamit Luke-al, majd megyünk. Szia, és nagyon vigyázz Lexire! - tettem le a telefont.
Rendeltünk 2 kávét és leültünk az egyik üres asztalhoz.
Egyszer csak Luke szavai törik meg a kínos csendet.
- Egy ilyen szép lánynak hogyhogy nincs barátja?
- Mármint kinek?-néztem körbe értetlenkedve.
- Neked. - fogta meg kezem, majd elmosolyodott.- Nem nagyon barátkozik velem senki a bandán kívül. Mármint, akik barátkoznának velem lányok, azok is csak Lou és a hírnév miatt... Még csak szép sem vagyok. -mondtam el neki véleményem.
- Hogy mondhatsz ilyet? Szerintem nagyon szép és kedves lány vagy.
- Ez aranyos tőled. - mosolyodtam el én is. - De igazából nem is nagyon akarok komoly kapcsolatot. - húztam el a kezem Luke kezei alól.
Luke szm.:
Akkor értettem, hogy tényleg nincs esélyem nála.
- Amúgy te is nagyon kedves vagy.
Jól esett hogy ezt mondta, de még mielőtt válaszoltam volna, közbevágott.
- Menni kéne mert Louis-ék otthon várnak ránk.
Kifizettem az italokat Tori helyett is, majd elindultunk...
* 10 perccel később Toriéknál *
A ház előtt 2 kocsi is állt, az egyik biztosan Louis-é, de kié lehet a másik?
Amint beléptünk már értettem. Harryvel találtuk magunkat szemben, Lexi és Louis a kanapén ültek.
- Na mizu van skacok? - kérdezte Harry.
- Styleeeeeeeeees.....- futott oda hozzá Tori, majd megölelte. Én pedig csak álltam az ajtóban tétlenül.
-Nem jössz be? -kérdezi tőlem Tori miután befejezte a nyali-falit Harryvel.
-Nem akarok zavarni...
-Dehogy zavarsz, hisz Lexi is itt van, nyugodtan ülj le melléjük... És te Harry? Hogyhogy itt vagy? -kérdezte rólam megfeledkezve.
- Segítettem Louisnak Lexit keresni.
- De úgy tudtam nem tudsz jönni. - értetlenkedett a lány.
- Baj hogy itt vagyok? - húzta fel a szemöldökét.
- Dehogyis. Gyere. -húzta be magával szobájába Harry-t, engem pofátlanul otthagyva.
Berántottam magam után az ajtót, majd leültem Lexi mellé.
Persze, üljek le a többiek mellé és hozzá még véletlenül se szóljak... mégis minek vagyok én itt, vagy egyáltalán miért hív be magához ha ő úgyis csak Harry-vel foglalkozik? Kezd elegem lenni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése